Biológiailag lebomló műanyag a környezetvédelem és a higiénia érdekében

A biológiailag lebomló műanyagokat általában olyan műanyagoknak tekintik, amelyek a napsugárzás vagy a talaj mikroorganizmusai révén kis molekulatömegű anyagokra bomlanak le. Lebonthatósága mellett olyan tulajdonságokkal is kell rendelkeznie, amelyek könnyen feldolgozhatók és megfelelnek a használati követelményeknek. A napfény polimer anyagokra gyakorolt ​​káros hatása az ultraibolya fény és az oxigén együttes hatása, ezért fotooxidatív degradációnak nevezik. A poliolefinek példájaként a fotooxidáció gyakran láncszakadást vagy polimerek térhálósodását okozza, amihez oxigéntartalmú funkciós csoportok, például ketonok, karbonsavak, peroxidok és alkoholok képződnek. Lebomlása elsősorban a polimerben lévő katalizátor-maradványokból, valamint a feldolgozás során bejuttatott peroxidok és karbonilok iniciáló hatásából származik.